Barion Pixel

A dietetikusok lusták rendesen dolgozni?

Az alábbi bejegyzést pár nappal ezelőtt tettem ki a közösségi médiafelületeimre ide és ide, de – különösen a viszonylag nagyobb visszhangja miatt is – úgy döntöttem, ide is beemelem.

Nem néztem meg a pár nappal ezelőtti facebook bejegyzésre készült reakcióvideót, mert jó ideje megfogadtam, hogy nem is idegesítem fel magam ezen a jelenségen, meg amúgy is irritál, amikor kicsimeznek, így nagyjából szeptemberben lestem bele utoljára „kihívásos” insta élőbe. Szóval elnézést kérek, ha nem leszek a leguptodate-ebb, de ma túl sok időm ment el az önvizsgálattal a (több, mint) 2 óra munka mellett, ezzel már nem húznám tovább az időt, mégsem egy PubMed-es, vagy UptoDate-s kutatási anyagról beszélünk. Illetve arra sincs már aktuálisan energiám, hogy azért hallgassam meg újra és újra a videót, hogy mindent szép sorban tudjak cáfolni. Néhány random gondolatot azért most mégis kedvem támadt leírni:
Először is: Komolyan, kedves klienseim: szeretnétek, hogy ilyen negédesen beszéljek veletek? Ezért többen keresnétek meg, mint vállalkozó dietetikust, vagy hitelesebbnek, megbízhatóbbnak tűnnék a szemetekben? Egyébként ez tényleg érdekel: hogy érzitek, mi motivál titeket, mi segít kitartani az életmódváltás során?
Bárcsak lenne időm, úgy en bloc. Tudjátok, ezt több, mint egy éve írom rendszeresen, hogy szeretnék veletek többet, gyakrabban, „élőbben” kommunikálni, de sajnos – amúgy nem sajnos, nem bánom, hogy tudok már bizonyos dolgokat elengedni, vagy nemet mondani rá, mert mégis a család az első, meg a lelki egészség megőrzése – nincs rá napi 30 órám. Ha lenne, szívesen leírnám, elmesélném, mivel járnak egy dietetikus/vállalkozó dietetikus mindennapjai, milyen háttérmunkákat végez, amellett, hogy folyamatosan képzi magát, és -legtöbben – egyszemélyes vállalkozásként menedzseljük ezt az egészet. Értsd: sokkal kisebben, kisebb keretekkel, kisebb üzleti, marketing, stb stb stb háttértudással – abszolút elismerem, ha valaki verhetetlen például a marketing területén – de próbálunk jelen lenni, és mivel épp ezeket a sorokat olvasod, így nem is eredménytelenül, hiszen téged is megtaláltalak 😊
Nem érdekel, ki mennyit keres, miből, hogyan él, ráadásul voltam olyan bolond, hogy olyan szakmát választottam, amit az ember hivatásként űz, szóval nem az irigység szól belőlem, amikor ezt fogalmazom. DE!!!!! Annyi célzás, apróbb beszólás érkezett már az utóbbi időben a hivatásomra, hogy akkor challenge accepted, picit reagálok…
Mit gondolok arról, ha valami iszonyat drága, legyen szó mondjuk fogyókúrás italról, vagy akár kollagénról, miegymásról? Alapvetően egy termék esetén leendő vevőként is tud bárki mini piackutatást végezni, és annak megfelelően meghozni a számára ideális döntést, mit vesz meg, mire, milyen áron van szüksége. Ha nem, javaslom például élelmiszerek – és az étrendkiegészítők is élelmiszernek minősülnek – esetén (dietetikus) szakember segítségét kérni benne. Szolgáltatás esetén már picit árnyaltabb a helyzet, hiszen a szimpátián, vagy mások véleményén, tapasztalatán túl nem nagyon lehet más, reálisan vizsgálható adatra hagyatkozni, szolgáltatást venni kicsit mindig zsákbamacska lesz. Ha viszont egy terméket szolgáltatással – napi többszöri léleksimogatással például – egybekötve értékesítenek, valószínűleg ezzel a korábban már említett extra nyájassággal, kedvességgel, és sok-sok „családtagtól” olvasható pozitív tapasztalattal már terméket is lényegesen könnyebben lehet eladni akár túlárazva is, ahogy a mellékelt ábra is jól mutatja. Mindenkinek szíve joga eldönteni, mit fogyaszt el, mindezt milyen áron vásárolja meg, vagy mennyire fontos számára emellett a csordaszellem, vagy a közösséghez tartozás. De azért most halkan megsúgom, hogy sokszor pont ez a csordaszellem lesz az, ami rávesz minket a vásárlásra -nem az ár, nem a reálisan vizsgálható jellemzők, és termékösszehasonlítások -, még sokszor akkor is, ha a józan eszünk már előre látja is, hogy nem ennek a terméknek a megvásárlása lesz a legideálisabb döntés az életünkben.
Dietetikai alapvetések. Amúgy szerintem nincs olyan, hogy alapvetés a dietetikában, sőt – a napi több, mint 2 munkaórámban, amit itt is hálásan köszönök nektek, drága klienseim, remélem, nem voltam, túl nyálas – egyre inkább tapasztalom, hogy ha ezekbe az alapvetésekbe egyénileg, jó mélyen, mindenki saját életére, életmódjára, vásárlási-táplálkozási szokásaira illeszkedően belemegyünk, akkor hatalmas különbségeket láthatunk: mindenkinek más lesz a sok rost, vagy az egyek többször, meg igyak sokat ideális mértéke (Bár szerintem napi 6 liter folyadék például senkinek sem ideális, azt maximum azért issza, hogy addig se egyen, de hagyjuk…)
Tehát ezek az „alapvetések” önmagukban nem sokat, és mégis nagyon sokat érnek! Mondom én, akitől gyakran halljátok ezeket a mondatokat (is) a médiában. Miért puffogtatjuk akkor őket? Mert csak halkan jegyzem meg, az emberek többsége ezeket az alapvető ajánlásokat egyáltalán nem tartja a mindennapjaiban! Tehát ha ezen ideig óráig változtat, az biztosan pozitív irányba fogja befolyásolni az egészségét, ezáltal akár a testsúlyát is. Ha eddig extra rosszul ettem, és most már kevésbé rosszul eszek, akkor az nettó javulás. És ezzel bizony elég hangzatos eredményeket lehet elérni rövid távon, gyakorlatilag egyből, nem ez a kérdés! És amúgy tök mindegy, hogy melyik divatdiéta irányzatról, vagy a Google keresőjében elöl található fogyókúrás trendről beszélek. Arról pedig végképp ne beszéljünk, hogy az energia megvonásával fogyni lehet… Kérdés, meddig, meg mennyire, ha az átbillen a túlzás kategóriájába…
Higgyétek el, sokkkkkkal több sikersztorit tehetnék ki én is a weboldalamra, ha csak 1-2 hónap alapján kérdezném vissza a klienseket – de igazán tartós eredményről csak akkor beszélhetünk, ha azt évekig sikerül is megtartani. Hogy pusztán csak „normál” élelmiszerekkel, vagy étrendkiegészítőkkel kombinálva? Tudjátok mi erre a válaszom: TÖK MINDEGY! Mindkét verzió működhet, és működik is! A legtöbb cuccot csupán lustaság miatt használjuk, mert nem akarunk bevásárolni, főzőcskézni, vagy azért, mert attól várjuk a csodát.
A hosszan fenntartható, eredményes, úgy értem, örökre, de minimum évekre szóló fogyáshoz tudjátok mi kell? A csoda! Igen, tudom, mindannyian ezt keressük, akár étrendkiegészítők, meg kiejthetetlen nevű izék formájában. Pedig tudjátok, mi a csoda? Na az igazi csoda, az képzeljétek el, már nem is az én szakterületem, hiába tanultam 6 évet, szereztem egyetemi diplomát a táplálkozástudomány területén– de vannak kollégáim, akik már doktori fokozatot is! – mert a csoda a FEJBEN DŐL EL -motiváció, családi háttér, gyerekkormból hozott alapok, stb stb stb – és ez mind-mind-mind már a pszichológia kérdésköre.
Ha már a pszichológiához nem értek, beszéljünk a marketingről is? Inkább nem teszem, mert legalább vagyok azon a szinten, hogy „tudom, mit nem tudok”, és nem ütöm az orrom olyan dolgokba, ami nem kompetenciám! Mert a 780 milla bizony nem a termékeken, azok minőségén és mindentudásán, hanem a hozzácsapott marketingtevékenységen múlott (kezdetnek alapíthatna nekem is valaki valamilyen díjat, amire ráhúzhatok egy óriásplakát kampányt, mondjuk…például…)
Végül pedig pár szóban arról, mennyire vagyok lusta dolgozni. Tudjátok, mennyit akarok dolgozni? A maximumot ahhoz, hogy a családi életem, a gyerekemmel töltött idő, és a testi – lelki egészségem is megmaradjon, mert szerintem ennyi egy egyéni vállalkozásnak a felső limite. Tudjátok, ez mennyit jelent? Dolgozom, mielőtt felkel a kicsi -egyébként full time dolgozom fél éves kora óta, mert anyukám van helyettem GYED-en- és ha nem alszom el a fáradtságtól altatás közben, akkor dolgozom, miután elaludt, és letettem őt. Néha dolgozom hétvégén és ünnepnapon is, de csak ha nagyon muszáj. De például szerdánként nem dolgozom, hogy az első mondat is teljesülni tudjon. Hogy így hány emberhez juttatom el az egészséges táplálkozás gondolatát? Szerintem egészen sokhoz, gyanítom, hozzád is, hiszen, ahogy már korábban is írtam, épp engem olvasol 😊. Hogy elégedett vagyok e? At the end of the day, azt hiszem, igen.
És nagyon-nagyon visszafogom magam, és nem beszélek, nem írok a példamutatás fontosságáról, különösen, ha ennyire nagy tömegeket ér el az ember – én, nem más, nehogy félreértsétek – és nem iszom a bort, ha vizet prédikálok, mert a legeslegeslegjobban az ilyen dolgok tudnak felhúzni. Apropó, pontos, és korrekt tájékoztatás…
Most pedig ne haragudjatok, de megyek további önvizsgálatot tartani….ja, nem…..
Sajnálom, a tudományra, és az alapvetések boncolgatására nem maradt lehetőségem, lejárt a munkaidőm, és amúgy is későre jár.
Köszi, ha elolvastad, nekem jólesett kiírni magamból, még ha picit kusza is lett.
Abonyi Orsi
Dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember

Rólam

Abonyi Orsi vagyok, dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember, a JÓ(L)ENNI – Fogyjunk közösen! csoportok anyukája. Tarts velem az egészséges életmód felé vezető úton!

Kedvenc cikkeim

Ne maradj le

Tanácsadás és étrendek már egészségpénztári számlára is!

Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatóban találsz.